Ha az ember repült már, vagy csak járt már reptéren többször, nyilvánvalóan szembesült a renitens utassal. Ismertető jelük az agresszió, esetleg a "becsiccsentett", másszóval ittas állapot. Ez az a fajta utas, amivel a crew sem, illetve mi sem, mint utasok nem akarunk találkozni.
A napokban került fel egy videó a közösségi médiára, ahol el is kezdett futótűz szerűen terjedni, melyen azt láthatjuk, hogy egy férfi járattörlés miatt a check-in pultnál balhézik a földi kiszolgáló munkatársával, majd pedig az utasok elkülönítésére szolgáló kordon egyik tartójával szétveri a plexit, ami a covid miatt van, majd pedig magát, a tartót is. Az "úr" mellett a felesége is ott volt, ő picit finomabb volt: nem tört, zúzott, de azért csapkodta a pultot, illetve kiabált a ground handlinges hölggyel.
Mindezek persze igen súlyos dolgok, amik egyátalán nem játékok, de nézzük meg más oldalról is a történetet. Tegyük fel, hogy kiérünk a repülőtérre, jegyünk van az egyik fapados légitársaság London Luton-i (híresen "jó" - a szerk.) járatára. Majd pedig Londonban folytatjuk utunkat szintén a cég Tenerife-i járatán. Ferihegyre kiérve látjuk, hogy a táblán pirossan a törölve / cancelled kiírást. Joggal önthet el minket a tiszta idegbaj, hiszen a csatlakozás külön foglalt, tehát az átszállás nem biztosított, ám külön fizettünk a feladott poggyászért, ülőhelyért, stb.-ért. Eddig tehát teljes mértékben érthető az utasok kiakadása.
Itt lesz két elérhető út:
A, megpróbáljuk megkeresni a megoldást a helyzetre
B, a földi kiszolgálót hibáztatjuk, és rajta vezetjük le a bennünk felgyűlt feszültséget.
Természetesen az A, megoldás a jobb - talán ezt mondanunk se kell. Megoldás közt lehet, hogy megpróbálunk gyorsan átfoglalni pl. egy másik londoni járatra, vagy megkeressük azt a pultot, ahol a "Passengers rights" nevű papírkát (utasok jogai) találjuk, s elkezdünk aszerint eljárni.
Bár az átszálló járatunkat nagy eséllyel elvesztettük, ám ugyanakkor a Budapest - London távra kaphatunk egy olyan mértékű visszatérítést, ami fedezi a Tenerife-i eljutást, s talán még egy kicsi vigaszt is nyújt a kihagyott nap miatt.
Ugyanakkor persze a B, szituáció is - emberi szempontból legalábbis mindenképp - egy érthető reakció. A sokáig tervezgetett nyaralásunk meghiúsul, nem tudunk kijutni, rengeteg pénzt, és időt öltünk bele, nem akarunk Ferihegyen ragadni. Természetesen, agresszív ilyenkor sem lehet az ember. Hiszen, ha elkezdjük -akárcsak mentálisan is- bántalmazni a repülőtéri dolgozókat, arra bizony igen durván ráfizethetünk. Alsóhangon egy kisebb pénzbírság, de akár bíróságosdi is lehet belőle, ha nem vigyázunk eléggé. Illetve, egy légitársasági utazásból való kitiltás sem zárható ki.
De miért is akkora bűn a légiközlekedésben a balhézás?
Nos, a légiközlekedés egy veszélyes üzem, nézzük bárhonnan. Több millió, esetekben milliárd forintot érő gépekről beszélünk, amik nagyrészében a kornak megfelelő, repülési csúcstechnika képviselteti magát. A repülés időhöz is igen szorosan van kötve: nem lehet indok nélkül 1 percet sem késni, mivel abból nap végére akár több órás csúszást is össze lehet szedni. Így tehát nem megengedhető, hogy akárcsak a legkisebb porszem is belekerüljön a gépezetbe. Márpedig egy renitens utas az nem egy kicsike porszem. Tegyük fel a jobbik esetet, még a földön kiderül, hogy balhés, nincs feladott poggyásza, gyorsan leszedik az utaslistáról, lényegében így tehát rendben lesz a dolog. Viszont, ha már a gépen van az utas, ott már fokozódik a kérdés megoldása. Ha még a földön vannak, állnak, leszállíthatja a rendőrség. Ám a problémák nagytöbbsége ilyenkor még nem szokott kijönni. Felszállás után, a levegőben történő balhézás esetén van pár lehetőség. Legevidensebb, hogy a crew az inzultáció után keres erős utasokat, megkéri őket, hogy segítsenek, ha tettlegességé fajulna a probléma. A kapitány ezekről természetesen haladéktalanul értesül, ennek tudatában folytatja a járatot. Ha továbbra sem szünnének meg az utas - és ezáltal a személyzet - gondjai, akkor dönthet úgy a kapitány, hogy a gép ún. kitérő repülőtéren szakítja meg az útját, hogy eltávolítsák az adott utast a fedélzetről. Természetesen ez a légitársaságnak rengeteg plusz költségbe kerül. A kitérő repülőtéren az illeték megfizetése, a kiszolgálási díj, és nem utolsó sorban a kerozin ára, ha épp arra is szükség lesz. Ilyenkor szokták a problémás utast megszankcionálni: legtöbb esetben légitársasági eltiltás, illetve nagy összegű kártérítés lesz a követelés tárgya.
Hogy egy utast miért tilthat ki egy légitársaság?
A válasz igazándiból az, hogy rengetegféleképpen. A fent tárgyalt is ezek között van. De ilyen lehet még az ittas állapotban lévő utitárs, aki esetleg agresszívvé válik az elfogyasztott ital mennyiségétől (avagy csak a hőfokától...). Továbbá, akkor is ki lehet tiltani egy utast, ha ellop egy biztonsági felszerelést a gép fedélzetéről. Safety cardot, mentőmellényt, stb.-t. (Itt jegyzem meg, hogy jóagam is safety card-gyűjtő vagyok) De az utóbbi azért csak nagyon szélsőséges esetekben, és ritkán fordulnak elő. A mentőmellény-lopás a nagyobb baj elsősorban, hisz az egy vízreszállás (ditching) esetén a legeslegfontosabb tárgy, míg safety cardból kötelező egy adott mennyiséget tartalékként a gépen raktározni. Mentőmellényből pedig nem kötelező akkora tartalékokkal rendelkezni, hisz szerencsére azt azért nem viszik el annyian szuvenírként a gépről, mint a safety cardot.
Így tehát szeretnék mindenkit megkérni, hogy ne balhézzon a járattörlés miatt, inkább járjon el a fent leírtak szerint!
Találkozzunk egy következő cikkben is! Addig pedig, beszélgessünk a komment-szekcióban a témáról! Volt már személyes élményetek ehhez hasonló, fent jellemzett, problémás utasokkal? Ha igen, hol, és hogyan lett mindez kezelve? Várjuk a történeteiteket!
A sziluett-fotó forrása: Pikist. com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
